Igen, vannak olyan végzetes hibák, melyek azzal fenyegetnek, hogy próbaidő alatt kirúghatnak. Rengetegszer tapasztalom, hogy ezekről nagyon keveset tudnak a munkavállalók. Tudod, hogy hány olyan emberrel találkoztam, aki el sem tudta képzelni, miért bocsátották el három hónapon belül? Talán veled is megesett ez már egyszer, hogy tanácstalanul, felháborodva néztél, amikor a főnök behívatott, hogy felmondjon neked. Pedig Te mindent olyan jól csináltál! Vagy mégsem? Nos, vannak tippjeim, hogy mit ronthattál el…
Erről már rengeteg szó esett. Az első munkanapod az a nap, amikor aláírod a szerződésed, innentől kezdve teljes gőzzel az új munkahelyedre kell koncentrálnod. Ha lazítasz, és elpazarlod ezt az értékes időt, az nagy hiba, mert később nagy lesz a hajtás, mélyvízbe fognak dobni, és hiányozni fog az a háttértudás, amit ebben az 1-2 hétben könnyen összeszedhettél volna az ismerősöktől vagy az online sajtóból.
A tipikus magatartás mégis az, hogy akinek nem volt állása, az megkönnyebbül, és hátradől, hogy végre elhelyezkedett. Akinek meg volt, az pedig az adminisztrációval, a papírok megszerzésével és a régi munkája átadásával foglalkozik, esetleg a felmondás foglalkoztatja, hogy vajon milyen feltételekkel tud a legjobban elszabadulni a régi cégétől. Talán van benne egy kis duzzogás is, hogy végre otthagyja azt a helyet.
Ja, és persze az emberek belefognak a lakásfelújításba, elviszik a kocsijukat szervizbe, számtalan hasznos, de semmiképpen nem halaszthatatlan dologgal töltik az idejüket, de nem foglalkoznak a legfontosabbal: az új munkára való felkészüléssel. Tehát ne feledd, a munkaszerződés aláírása és kezdés közti időszak létfontosságú, használd ki okosan!
Azt hiszed, hogy a betanulás alatti jegyzetelés evidens dolog? Hát persze, de 10 emberből 7-nél mégsem látom a tollat! Tehát a próbaidősök szépen végighallgatják, amit valaki magyaráz, de nem írják le. Nem árulok el nagy titkot: ez mindenkit a sírba visz. Hiszen aki magyaráz, időt és energiát fordít a betanításra, a jelölt meg elpazarolja mindezt, ha nem írja le a tudnivalókat, és ezerszer vissza fog utána kérdezni. Márpedig biztos, hogy annyi információt hall majd, hogy nem fogja tudni a negyedét sem megjegyezni. Te ne kövesd el ezt a hibát, tiszteld azokat, akik időt szánnak a tanításodra, és mindent írj le!
Próbaidő alatt tehát nyugodtan lehet tanácsot kérni, ne gubbassz magadban, ha nem látod a kiutat! Viszont figyelj oda, fogadd be, amit mondanak, jegyzetelj, és ügyelj arra, hogy mindent csak egyszer kelljen elmondani! Azt ugyanis mindenki utálja, hogyha elmondott valamit, ami, ha később újra felvetődik, Te csak tágra nyílt szemekkel nézel, hogy miről is van szó? Ez a viselkedés ébreszti a legkomolyabb kétségeket.
Arról már esett szó, hogy tisztáznod kell a főnököddel a viszonyotokat, tudnod kell, mik a pontos elvárásai veled kapcsolatban. Pontosítanotok kell a pozíciódat, a felelősségi körödet, a konkrét feladatokat, a prioritásokat, a határidőket.
Ebben a folyamatban jobb, ha te vagy aktív, mert neki ezer más dolga lesz, de ha nem kap a munkádról rendszeres visszajelzést – mégpedig olyan formában, ami számára a legkényelmesebb – az biztosan visszaüt. Tehát felejtsd el, hogy némán dolgozgathatsz magadban 3 hónapig, mert ha nem látja, hogy haladsz, ha nem kommunikálod rendszeresen, hogy állsz a munkáddal, az szinte biztos, hogy végzetes hiba.
Nagyon fontos az is, hogy ne probléma, hanem megoldás légy a főnököd számára. Megeshet veled például, hogy egy fejlettebb cégtől mész át egy kevésbé fejlett céghez. Ha már így van, nem lehet változtatni, épp ezért nem szabad panaszkodnod, hogy ez sem működik, meg amaz sem, hanem akadékoskodás nélkül neki kell állnod a munkának az adott feltételek mellett.
Ugyanez a helyzet a munkatársakkal való konfliktusokban is. Nyilván igazságtalannak tartod, de az elején a főnököd mindenki más véleményét hitelesebbnek fogadja majd el, mint a tiédet, hiszen Te még új vagy, nem ismer igazán. Így aztán nagyon óvatosnak kell lenned, hogy kire panaszkodsz neki, mert komoly bajod lehet belőle.
Nézd, a főnök tőled, mint új alkalmazottól, megoldást vár. Azért harcolt ezért a munkakörért, hogy betölthesse egy új emberrel, aki majd segít neki könnyebbé tenni a feladatokat. Ha ez az új ember több problémát hoz, mint megoldást, akkor nem oldja meg az a feladatot, amiért felvette.
Hogy mi számít problémának? Ha rendszeresen elkéredzkedsz, mert el kell vinned a gyerekedet valahova, ha váratlanul, a próbaidő alatt szabit kell kivenned, ha árulkodsz a kollégáidra, hogy megbántottak, vagy ha vered az asztalt, hogy neked is ugyanolyan kocsi jár céges autóként, mint a többieknek.
Ilyenkor ugyanis egy idő után már nem vagy más a főnök szemében, mint egy hatalmasra nőtt probléma. Ez talán még elmehet akkor, ha szakmailag teljesen makulátlan vagy, de ha szakmailag sem vagy az – mert manapság nem olyan könnyű átvinni a lécet – ráadásul még egy problémahalmazt is hozol magaddal, akkor sokkal könnyebben fordul a másik irányba a mutató.
Egy idő után a főnököd úgy gondolhatja, hogy nincs kedve szenvedni egy ilyen emberrel, hiszen hasonló felkészültséggel talál olyat is, aki örül, hogy ott lehet a cégnél, alkalmazkodik, beilleszkedik, és nem kell minden héten kétszer vagy háromszor leülni vele lelkizni felesleges dolgokon.
10-ből 10 esetben a főnök valószínűleg tanácsadókat is megkérdez, amikor eldönti, hogy próbaidő után ottmaradj-e a cégnél, vagy sem.
Ha nem is feltétlenül formálisan kéri ki a véleményüket, akkor is biztos lehetsz benne, hogy háttérbeszélgetéseken be fogja dobni: „Na, egyébként mi a véleményetek Józsiról?” És ha a kulcsemberek akkor azt mondják: „Hát, a Józsi elég ügyes, de előfordul, hogy már harmadszorra mondok el neki valamit, és még mindig nem érti”, akkor abból a főnököd számára az lesz a tanulság, hogy túl lassan tanulsz be, és nem biztos, hogy szüksége van rád.
Sajnos, erre nincs más megoldás, mint az, hogy egyáltalán nem szabad támadási felületet hagynod, és a lehető legnagyobb odafigyeléssel, a lehető legkevesebb hibával kell végezned a dolgodat.
Ismét visszakanyarodva a politikusokhoz: tudod, mit szoktak csinálni az elnökök, miután beiktatták őket? A legfontosabb, legsürgősebb intézkedések meghozatala után rögtön tesznek egy körutat, hogy a legfontosabb szövetséges államok vezetőit végiglátogassák. Ez az esetedben azt jelenti, hogy a munkakezdéskor, rögtön azután, hogy a főnököddel egyeztetted ez elvárásokat, átvetted a feladatokat, 1-2 héten belül ülj le beszélgetni a legfontosabb munkatársakkal.
Ez egyrészt a szakmai feladatok miatt fontos, hiszen ezernyi információ lehet, amit tőlük tudsz majd meg, és megkönnyíti a munkádat. Másrészt azért is szükség van erre, mert a munkahelyi kultúra ezeken a beszélgetéseken jól körvonalazódik: ha leülsz 10 emberrel, és rákérdezel arra, hogy mi kell ahhoz, hogy ezen a munkahelyen valaki sikeres legyen, vagy arra, hogy miért küldték el az elődödet, akkor szép lassan pontos képet kapsz majd a cégvezetésről.
Tanácsot, segítséget – ahogy erre már kitértem korábban – nyugodtan kérhetsz a tapasztaltabb kollégáktól, de sose felejtsd el megköszönni, viszonozni, hogy elnyerd a jóindulatukat. Ez semmivel nem bonyolultabb eset, mint amivel a hétköznapokon is találkozol. Ha a szomszéd nénitől kölcsönkérsz 1 kg hagymát a főzéshez, akkor nyilván viszonozni is fogod egy tál cseresznyével, ami a telkeden termett, nem igaz? Ha kérek valakitől valamit, azt viszonzom is: nagyon sokszor elfelejtik az emberek a józan paraszti ész diktálta megoldásokat.
Sokan követik el azt a hibát, hogy rosszindulatot feltételeznek azokról a munkatársaikról, akik kicsit kevésbé barátságosak, és ezen esetleg annyira felhúzzák magukat, hogy még a főnöknek is panaszkodnak, vagy mondvacsinált okokkal belemennek egy nyílt konfliktusba. Ez teljesen értelmetlen és káros viselkedés. Egyszerűen vedd tudomásul, hogy vannak zárkózottabb emberek. Ne legyél naiv, de soha ne feltételezd azt, hogy csak azért, mert nem mosolyognak rád, és nem kérdezik meg, mi volt a hétvégén, ellenségesek lennének veled.
Ha nem viselkedsz barátságosan, és nem fogadod el, hogy a meghatározó emberek akár arra is hatással lehetnek, hogy ottmaradhatsz-e a próbaidő után, az könnyen az állásodba kerülhet.
Még akkor is nagy hiba belemenned egy hangos vitába vagy hosszan elhúzódó, nyílt ellenségeskedésbe, ha úgy tűnik, tényleg szálka vagy valakinek a szemében. A politikusok sem szoktak reagálni a környező országok provokációjára, ha nem elég erős a hadseregük. Tudják, hogyha valóban kiélesedik a konfliktus a két ország között – miközben sem a hadseregük, sem a gazdaságuk nem elég erős –akkor rosszul fognak kijönni belőle.
Ha viszont olyan helyzet adódik, hogy mégis úgy döntesz, hogy a próbaidő alatt belemész egy személyes konfliktusba, akkor tudnod kell, hogy nagyon komoly kockázatot vállalsz. Te vagy az új, nem ismered a helyi céges viszonyokat, nem ismered a hátteret, nincsenek támogatóid, nem tudsz olyan ügyesen szakmailag érvelni, mert egyszerűen még idegen pályán vagy. Magadra vess, ha ezzel veszélybe sodrod az állásodat!
Ezen nincs is mit ragozni. Próbaidő alatt nem késhetsz. Sem fél órát, sem 3 percet, mert nem tudhatod, hogy a főnököd mennyire veszi komolyan a késést, van, aki lazábban veszi, de van, aki durva jellemhibának tartja. Tehát nem késhetsz sem a munkahelyedről, sem a céges tréningről, sem a meetingekről, sem akkor, amikor visszajössz az ebédszünetről.
Mindenki allergiás a határidők be nem tartására. Persze, most még nem ismered annyira a feladatokat, hogy fel tudd mérni, hogy mi a reális határidő, és mi nem az. A határidőkkel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy előre jelezd, ha nem fogod tudni betartani. Előfordulhat, hogy kapsz egy irreális határidőt, de akkor tedd fel előre a kezedet, hogy úgy tűnik, hogy nem fogod tudni befejezni időben a feladatokat.
Légy őszinte, egyszerűen mondd meg, hogy bár egy hetet beszéltetek meg, de már két és fél napja csinálod a munkát, és sokkal hosszabbnak látszik annál, mint ahogy előzetesen gondoltad. Vagy valld be, ha elakadtál, mert nincs olyan nagy tapasztalatod, és nyugodtan kérj segítséget. Jelezd, hogy különben csak jövő hét közepére tudod leadni, hiába ígérted meg péntekre.
Létfontosságú okosan menedzselni a határidőket, ugyanúgy, mint mikor egy projektet viszel. Ha akkor derül ki, hogy csúszni fogsz, amikor már le kéne adnod, az régen rossz. Ha előtte, akkor még lehet menedzselni.
Nyilván, ha minden héten, minden határidőnél elkezdesz már a felénél aggodalmaskodni, hogy nem leszel készen, az azt jelzi, hogy itt már komolyabb problémák vannak vagy veled, vagy a munkahelyeddel és a főnököddel, hogy állandóan túl szoros határidőket kapsz.
De ne bántódj meg, ha azt mondom, hogy sokszor veled van a baj. Van, amikor azt hiszi az ember, hogy nagyon gyorsan meg tud valamit csinálni, és szisztematikusan alulbecsüli a munka mennyiségét, és túlértékeli a saját teljesítőképességét. Ez sok emberre jellemző, régebben én is gyakran belecsúsztam ebbe a hibába.
Jegyezd meg, hogy az új munkahelyeden, a próbaidő alatt az elvárások menedzselése az egyik legfontosabb dolog. Ha péntekre ígérted az anyagot, és Te vagy a ludas, Te ígértél túl szoros határidőt, akkor egyszer még talán tudod módosítani a határidőt büntetlenül.
De ha aztán megint olyan meggondolatlan voltál, hogy amikor a főnököd megkérdezte, hogy szerinted mikorra reális, hogy kész legyél, és Te megint túl szoros határidőt mondtál, akkor el kell vinned a hátadon a balhét. Lehet, hogy éjfélig kell majd dolgoznod azon a héten, mert Te voltál a hunyó. Utána viszont örökre meg fogod tanulni, hogy ezentúl reális határidőt mondj.
A cigiszünet érzékeny téma lehet számodra, ha dohányos vagy. Nyilván megfigyelted, hogy a társadalom egyre ellenségesebb a dohányosokkal szemben.
Ha felvettek téged, annak ellenére, hogy dohányzol, annak nagyon kell örülnöd, hiszen egy cégvezető szemében egy dohányos kolléga sokszor olyasvalaki, aki a dohányzás miatt minimum napi 1 órával kevesebbet dolgozik, mint egy nemdohányzó. Tehát, ha felvettek, bíznak benned, és ezt a bizalmat érdemes is megszolgálnod, ha ezt nem teszed, és végtelenített cigiszüneteket tartasz, a saját helyzetedet lehetetleníted el.
Lehet, hogy az osztályon van még rajtad kívül 4-5 dohányos kolléga, akik rendszeresen lejárnak cigizni, de ez nem jelenti azt, hogy ez próbaidősként neked is automatikusan kiváltságod.
Azt tanácsolom, hogy próbaidő alatt nagyon kevés cigiszünetet tarts: elszívhatsz ebéd után egy szálat, és esetleg délelőtt és délután egyet-egyet. Ennél több szünet könnyen kiverheti a balhét, főleg a nagy, egylégterű irodákban, ahol mindenki látja, hogy már megint veszed a kabátodat, és lazán lesétálsz.
Talán azt hiszed, megvédhet téged, ha a főnököd is dohányzik, de ez nincs így. A főnököd ugyanis nem fogja a munkádat olyan szinten megismerni, hogy egyedül döntsön arról, hogy próbaidő után állandósít-e. Feltehetően 2-3 kulcsember véleményére fog hagyatkozni. Ha ők nem dohányoznak, és azt látják, hogy Te, mint újonc, a főnökkel meg a sleppel állandóan lent vagy cigizni, míg ők húzzák az igát, nem kizárt, hogy negatívan fogják befolyásolni a vezetőség véleményét.