Mi kell ahhoz, hogy a próbaidő után is sikeres legyél? Mi kell ahhoz, hogy ne eressz le, mint egy kilyukadt lufi, rögtön azután, hogy véglegesítettek? Alaposan utánanéztem a témának, és kiderült számomra, hogy a próbaidő utáni időszaknak külön szakirodalma van. Nyilván ennek az is az oka, hogy a cégvezetőknek nagyon komoly problémát jelent, hogy miután egy-egy próbaidős sikeresen teljesíti az első 3 hónapot, és bizalmat szavaznak neki, rögtön hátradől. Megkezdődnek a hiányzások, a problémák, a munkavállalók lazítani kezdenek, lustálkodnak.
Ha eléred, hogy felvegyenek, de aztán a teljesítményed a béka feneke alá esik, és épp, hogy csak dolgozgatsz, az nem jó sem neked, sem a munkáltatódnak. Tehát ne élj vissza azzal, hogy véglegesítettek, hanem keresd a lehetőségét annak, hogyan tudnál hosszú távon sikeres lenni az adott cégnél! Mire mész vele, ha ugyan a próbaidőt túléled, de utána mégsem töltöd be azt a potenciált, amire egyébként képes lennél? Ha Te is úgy gondolkozol, hogy végre biztos a helyed, most egy kicsit vissza lehet venni a tempóból, akkor gondolkodj el rajta, hogy vajon ez tényleg a Te érdekeidet szolgálja-e!
Inkább arra kérlek, hogy a karriered és önbecsülésed érdekében ne kezdj el látványosan lazítani, amikor véget ért a próbaidőd! Ne csak az legyen a célod, hogy legyen egy állásod, mert – függetlenül attól, hogy véglegesítettek – a jelenlegi gazdasági környezet nem garantálja automatikusan a biztonságodat. A nyugdíjas állásokat felejtsd el!
Sajnos mostanában gyakoriak a leépítések, és a cégek gyakran összevonnak egy-egy részleget, hogy racionalizálják a költségeket. Bármikor azt az utasítást kaphatja a közvetlen főnököd, hogy az állomány 10 %-át le kell építeni. Ha nem vagy elég jó, akkor téged fognak elküldeni. Nem sokkal vagy beljebb, ha azt gondolják rólad: „Á, bár felvettük, nem olyan igazi, és egyébként is csak fél éve van itt.”
Tehát arra érdemes törekedned, hogy abban a 25%-ban legyél benne, akiket a legjobbnak tartanak, akiket mindenki kedvel, akik nélkülözhetetlenek.
De elárulok neked egy titkot: nem feltétlenül azáltal tudsz majd hosszú távon sikeres lenni, hogy éjt nappallá téve dolgozol. Persze, nyilván lelkiismeretesen, odafigyelve érdemes végezned a munkádat, de a siker mégsem csak ezen múlik, hanem egy sor titkos összetevőn is, melyekbe most betekintést kaphatsz.
A négy legfontosabb tanácsom dióhéjban:
* hatékony kommunikáció
* láthatóság (visibility)
* a megfelelő támogató megtalálása
* kezdeményezőképesség (proaktivitás).
Ezek azok az értékek, melyek igazán előre fognak vinni a karrieredben. Most bontsuk ki mindet alaposan!
A rengeteg munka sokszor önmagában nem elég a jól menő karrierhez, ha nem nyilvánvaló mindenkinek, hogy mennyit dolgozol. Szeretném az eszedbe vésni a siker első és legfontosabb összetevőjét, a kommunikációt.
Korábban angolszász hátterű cégeknél dolgoztam, és azt tapasztaltam, hogy bár a magyarok dolgoztak egész nap, és rengeteg kiváló koponya volt köztük, a nagyobb megbeszéléseken, melyeken néhány külföldi vezető is jelen volt, meg sem mukkantak.
Az angolok viszont – bár sokszor előfordult, hogy fele annyit sem tudtak, mint a magyarok, hiszen csupán fél éve csöppentek bele abba a munkába, amiben a hazai munkatársak már régen profik voltak – úgy adták elő magukat, hogy a nagyfőnöknek az volt a benyomása, hogy ők az igazi szakértők. A kommunikációra tehát mindig érdemes kiemelt figyelmet fordítanod: ne csak csöndben csináld a dolgod, hanem megbeszéléseken is legyen bátorságod nyilvánosan felszólalni!
Meglepő konklúzió, de így van: a hosszú távú sikerhez nem elég csak dolgozni.
Ismét a politikát szedem elő példaként: az a kormányzás, mely csak a szakmai döntésekkel foglalkozik, pl. törvényeket készít elő, megszorításokat tesz, az sajnos nem lehet igazán sikeres. Fontos, hogy a szakmai munka mellett intenzív kapcsolatban kell lenni a választókkal, szimbolikus gesztusokat is kell nekik tenni, az ő nyelvükön kell velük kommunikálni, mert ez a siker igazi kulcsa.
Azt szoktam mondani, hogy ló nélkül nem lehet vágtázni. Minden lovasnak kell egy ló. És hogy ki az a ló? A ló az az ember, aki előreviszi a karrieredet.
Önmagunkban ugyanis nem tudunk annyira sikeresek lenni, mindig kell egy támogató, egy, a vállalati ranglétrán feljebb álló, tapasztaltabb ember, akinek a segítségével előre juthatunk. Szükséged van valakire, akinek már komolyabb hatalma van a cégnél, aki utat tör neked, akire hallgatnak, aki segít érvényesíteni az ötleteidet, elismertetni a képességeidet.
Ideális esetben ez az ember a közvetlen főnököd. Legtöbbször ő lesz az, aki támogat, aki lehetőségeket teremt, aki elősegíti, hogy egy nagyobb felelősséget igénylő munkát bízzanak rád, hogy új munkakörbe kerülj. Ezért is érdemes a főnököddel jó munkaviszonyban lenned, elnyerned a szimpátiáját – még akkor is, ha nem ő az álmaid főnöke –mert a támogatására szükséged lesz.
Jó esetben korábban is volt már melletted ilyen ember. Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, általános iskolában egy-egy befolyásosabb tanár, például az osztályfőnököd vagy a matektanár lehetett az életedben ez a támogató erő. Később, egyetemen talán a témavezetőd. Valaki, akire szakmailag felnéztél, akit szerettél, és aki nem csak elismert téged, de kiállt melletted a többi tanár előtt is.
Ha a saját karrieremre visszanézek, azt látom, hogy a munkahelyemen mindig akkor fejlődtem a leggyorsabban, akkor léptem előre legkönnyebben a ranglétrán, akkor kaptam a legjobb lehetőségeket, mikor a főnökömmel jó viszonyban voltam. Persze, olyan főnököm is volt, akivel nem alakult ki ez a jó viszony – amiért én is jócskán felelős voltam –és olyankor mindig belassult a karrierem, nyögvenyelőssé vált az előrejutás. De még ilyenkor sincs veszve minden! Ebből a kátyúból is ki tudtam mászni, mert voltak olyan pártfogóim a cégen belül, akik segítettek bejutni egy másik munkakörbe.
Jöjjön a következő 2 leckében a másik 2 tanácsom.