Meg is érkeztünk a következő kihíváshoz: hogyan szerezz olyan párfogót, aki nem a közvetlen főnököd? Mert ez egyáltalán nem megy magától! Hiszen a feletteseddel vagy a legszorosabb munkakapcsolatban, ő lát el munkával, alapesetben vele a legkönnyebb kialakítanod ezt a pozitív, támogató kapcsolatot. De vajon hogy lesz a pártfogód a vezérigazgató, egy másik osztály igazgatója vagy egy menedzser? (Azért jelöltem meg több, különböző szintet a céghierarchiában, mert attól függően érdemes kiválasztanod a mentorodat, hogy hol vagy a ranglétrán. Egyszerű beosztottként érdemes a menedzserekre, a csoportvezetőkre tekinteni lehetséges támogatóként, míg vezető pozícióban akár a vezérigazgatót is megcélozhatod a későbbiekben.)
Ezeknek a támogató kapcsolatoknak a kialakításához szükség van a láthatóságra, az ún. „visibility”-re. Aki csak csendben végzi a munkáját, és a főnökének, más vezetőknek, vagy akár a többi, tapasztalt munkatársnak nincs rálátása arra, amit csinál, annak nagyon nehéz dolga van, mert nehezen fog előrejutni.
Fontos megértened, hogy a modern szemléletű cégeknél az ember jó esetben nem stagnál, hanem folyamatosan felfelé halad. Vagy a ranglétrán kell egyre felfelé lépkednie, vagy – ha nincsenek menedzseri ambíciói –akkor egyre nagyobb felelősségű szakértői megbízatásokat kell kapnia.
Ezt a folyamatos előrehaladást a láthatósággal lehet elérni, amit úgy alakíthatsz ki a legkönnyebben, ha együtt dolgozol más osztályokkal. Plusz projekt nélkül nem nagyon úszod meg! Ha indul egy új kezdeményezés, ha alakul egy új munkacsoport, körvonalazódik egy új projekt, neked érdemes ott lenned az első jelentkezők között. Ezzel általában nem jár több pénz, maximum némi elismerés, és rengeteg munka, hosszú távon mégis megéri, hiszen honnan tudnának rólad más vezetők, ha nem kerülsz kapcsolatba velük? Ha indul egy új projekt, és jelentkezel, máris esélyed van, hogy megismerjenek, megszeressenek, elismerjék a képességeidet.
Én mégis hosszú éveken át folyamatosan csak azt láttam, hogy amikor a főnök jelentkezőket keres, nagyon sokan csak ott ülnek, és próbálnak láthatatlanná válni, hogy őket ne zaklassák ilyenekkel, már dolgoznak úgyis épp eleget, teljesen el vannak havazva, minek vállaljanak be még egy púpot a hátukra. Ez hibás gondolatmenet, be kell vállalni az ilyen plusz megbízatásokat.
Mondok egy példát: bevezetik nálatok az új informatikai rendszert, Te pedig elvállalod a fő kapcsolattartó szerepét az informatikai osztállyal. Ezzel automatikusan több másik vezetővel aktív kapcsolatba kerülsz majd, sőt, még a vezérigazgató is bejöhet egy-két megbeszélésre, hogy megkérdezze, hogy áll a folyamat, mik a problémák.
Ha ügyesen menedzseled magad, azaz rendszeresen jársz ezekre a megbeszélésekre, felkészült vagy, aktívan kommunikálsz, szakértő módon szólsz hozzá a felmerülő témákhoz, akkor olyan döntéshozókra tehetsz pozitív benyomást, akik egyébként nem is tudnának rólad.
Ennek két hasznos következménye is lehet: egyrészt abból a körből, akikkel ezen a projekten együtt dolgozol, többnyire akadni fog egy-két új támogatód. Ez óriási dolog, legfőképpen abban az esetben, ha a saját, közvetlen főnököd nem tölti be ezt a szerepet, hiszen támogatóra mindenképpen szükséged lesz. Az új projektekbe való bekapcsolódás, a láthatóság elérése a fizetésedre is közvetlenül hatással lehet, ennek megértéséhez viszont érdemes belesned a modern vállalatok teljesítményértékelési rendszerébe.
Amikor alkalmazottként dolgoztam, felismertem, hogy egyedül nem lehet egy szervezeten belül boldogulni, pártfogó nélkül egyszerűen nincs esélye az embernek. Mindig is tudatosan törekedtem arra, hogy minél többen megismerjenek, akár túlórázást igénylő, plusz projektek bevállalásával is. Elárulom, hogy mindig megérte!
Elmesélem, hogy csíptem meg életem egyik legjobb kiküldetését, mely a karrierem egyik fantasztikus fordulópontját jelentette.
Nem indult könnyen. Az akkori főnökömmel nem voltam túl jóban, ráadásul egy speciális helyzet még inkább megnehezítette a kapcsolatunkat: az egyik céges sportnapon fekvenyomásnál elszakadt a bal mellizmom, és még rám is esett a súly.
Tudod, a fekvenyomás az a gyakorlat, aminél fekszel a padon, és kinyomod a feletted levő súlyt, ami esetemben 122,5 kg volt. Jó, tudom, hogy eleve őrültségnek hangzik, de az előző évben megnyertem a szkanderversenyt, abban az évben viszont csak bornzérmes lettem, és szerettem volna ezt kompenzálni, ezért jelentkeztem a fekvenyomás versenybe. Nem jött össze, van ilyen.
A balesetem után otthon lábadoztam hetekig, felkötött kézzel. Fél kézzel tudtam ugyan dolgozgatni, de a főnököm érthető módon kicsit berágott rám. Nem elég, hogy eleve nem tartott annyira tökéletes munkaerőnek, még ráadásul azt is el kellett viselnie, hogy egy kritikus időszakban ki is dőltem! Mert persze, Murphy törvénye szerint a sérülésem egy nagyon húzós periódusban történt, rengeteg határidős munkánk volt, én meg otthon fekszem az ágyban… Nem állt túl jó a szénám, gondolhatod.
De váratlanul közbejött valami, ami kihúzott a csávából. A vezérigazgató keresett valakit, akit Shanghaiba akart kiküldeni tanácsadóként, mert a cégünk ottani tevékenységével nagy gondok voltak. Rám gondolt, mert egy közös projekt során megismert, és felvetette a közvetlen főnökömnek, hogy engem küldene ki. A főnökömnek pedig hiába volt éppen tele a hócipője velem, a vezérnek ő sem mert nemet mondani, és elengedett 2 hónapra.
Shanghai pedig, ahogy már meséltem róla, egyszerűen diadalmenet volt számomra. Ne érts félre, nem dicsekedni szeretnék, de tényleg nagyon jól rá tudtam hangolódni a kínaiak szelíd, erőszakmentes, végtelenül udvarias kommunikációjára, ami gyökeresen eltér a miénktől. Talán emiatt fogadtak el sokkal inkább, mint a többi tanácsadót.
Az ott töltött két hónap nagyon sokat dobott a karrieremen. De egy pillanatig sem felejtettem el, hogy ez nem jött volna össze, ha nincs egy nagyhatalmú pártfogóm, aki engem ajánl a munkára. A vezérigazgató pedig azért kedvelt meg, és azért bízott bennem, mert amikor egy közös projekt során együtt dolgoztunk, nagyon odatettem magam, nagyon hajtottam, és tessék, meglett az eredménye.
Tehát egy pártfogóra mindenképpen szükséged van, és ezen tudatosan kell dolgoznod. Ahelyett, hogy panaszkodnál, hogy nincs semmi lehetőséged, nem jutsz előre, hülye a főnököd, inkább abba érdemes kell belegondolnod, hogy biztosan megtettél-e mindent.