Most, hogy megtárgyaltuk, hogyan alakíts ki jó viszonyt a meghatározó munkatársakkal, érdemes arról is beszélni, hogy mi van, ha mégis konfliktushelyzet adódik.
Ha valaki bekerül egy csapatba, az ott kialakult csoportdinamika, és az, hogy milyen helyet foglal el a csoportban, hatással lesz a későbbi pozíciójára is. Emiatt azt javaslom, hogy konfliktushelyzetben mindig nagyon körültekintően és politikusan járj el, főként az első időkben.
Ha eleinte arra mész be az irodába, hogy egy gyors helló után a munkatársaid már dolgoznak is tovább, ne vond le azt a következtetést, hogy nem akarnak befogadni vagy utálnak. Majd megszeretnek később, fokozatosan.
Egyszer-egyszer mégis lesznek olyanok, akik igenis be akarnak tartani neked, akik valóban rosszindulatúak. De ha kiderül, hogy valaki fúr téged, rosszindulatú, pletykálkodik rólad, akkor is van kivezető út.
Azt javasolnám, hogy kerülni kell a konfliktushelyzetet addig, míg meg nem erősödsz annyira, hogy esélyed legyen jól kijönni belőle. A legjobb bunyósok is tudják, hogy magasabb súlycsoportban lévő emberrel nincs értelme kiállni.
Ugyanez a helyzet a próbaidő alatt felmerülő konfliktusokkal is. Nem kell feltétlenül behódolni, de nem kell felvenni egy kesztyűt sem, és belemenni egy kemény ütésváltásba. Ilyenkor érdemesebb inkább minimálisra szorítani az érintkezést, kerülni az ellenfeledet, és a személyeskedés helyett inkább tárgyilagosan, kizárólag a szakmai dolgokra fókuszálni.
Velem is történt egy olyan eset, amikor nagyon diplomatikusan kellett megvédenem magam, de a megfontoltságomnak köszönhetően nagyon jól jöttem ki belőle.
Viszonylag fiatalon új munkakörbe kerültem, egy 50 fős osztályt vettem át, 9 ország ügyfélszolgálatért feleltem. Németország akkor jött le az SAP platformról, és rengeteg probléma volt velük. Az osztály alig volt fél éves, az emberek sem tudták igazán a feladatukat, nem stimmeltek a megrendelések, akadozott a kommunikáció. A német pénzügyi igazgató, egy 45 éves hölgy nagyon kemény volt velem: „András, ezeket a feladatokat már rég meg kellett volna csinálnotok, ez így nem mehet tovább!” Hozzáteszem, hogy kb. 2 hete voltam abban a munkakörben.
Persze, nagyon rosszul esett, hogy ilyen keményen bánik velem, de ahelyett, hogy nyílt vitába mentem volna bele, mindig csak a szakmai dolgokra fókuszáltam. Igyekeztem megcsinálni azt a munkát, ami a mi felelősségi körünkbe tartozott, ami pedig azért akadt el, mert ők nem haladtak vele, azt jeleztem, de nem a személyeskedés szintjén, hanem korrekten és barátságosan.
Végig törekedtem arra, hogy harmonikus kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Eleinte jóhiszemű voltam, aztán be kellett látnom egy idő után, hogy ez nem megy, de továbbra is tűrtem a helyzetet, a szakmai dolgokra fókuszáltam, és nem váltam ellenségessé. Pedig volt olyan helyzet, hogy még a regionális pénzügyi igazgatót is iderángatta Budapestre egy találkozóra, de valahogy ebből is jól jöttem ki, mert szét tudtam választani, hogy mi az, amit mi nem tudtunk megoldani, és rá tudtam világítani, hogy mi az, amit nekik kellett volna már rendezniük. Végső soron én nyertem meg azt a konfliktust, mert az illető hölgy aztán elkerült a cégtől.
Valószínűleg túl nagy nyomás volt rajta, amit nem bírt kezelni, és azért próbálta meg mindenáron rám kenni a felelősséget, mert új ember voltam egy új pozícióban. Jegyezd meg, hogy új helyen, új pozícióban védtelenebbnek tartanak, és elképzelhető, hogy a kevésbé becsületes munkatársaid úgy próbálnak majd kicsúszni a felelősség alól, hogy a saját hibáikat a Te mulasztásaidnak tüntetik fel.
Szerencsére ennek a történetnek jó lett a vége, a következő pénzügyi igazgató már azzal jött hozzánk, hogy rákérdezett, hogy neki mit kell neki csinálnia ahhoz, hogy jól tudjunk együttműködni. Ezzel megalapozta a jó viszonyt, így az egész német sales csapattal nagyon jól összedolgoztunk aztán.
Rengeteget tanultam ebből a konfliktushelyzetből! Az derült ki számomra, hogy jobb ilyenkor kivárni, nem forrófejűen reagálni, hanem diplomatikusan – de nem naivan – együttműködni, és csak a szakmai dolgokra fókuszálni. Így van lehetősége az embernek úgy megoldani egy konfliktust, hogy – talán csak lassan, fél vagy egy év után – de jól jön ki belőle.
Gondolj csak bele, hogy 30 éves újoncként egy 45 éves pénzügyi igazgatóval szemben mennyi esélyem lett volna, ha egyből az elején nyíltan felveszem a kesztyűt… Semennyi.
Lehet, hogy bizonyos helyzetben ez a jó döntés, én mégis inkább a diplomatikus megoldást javaslom, mert a konfliktusok nyílt felvállalása próbaidő alatt azzal a kockázattal jár, hogy könnyen kirúghatnak.