A legprofibb cégeknél, amikor egy új ember érkezik, rögtön a kezébe nyomnak egy sűrű napirendet. Kap egy listát arról, hogy 10-től 11-ig találkozni fog a csoportvezetőjével, 1-től 3-ig a mentorával, fél 4-től pedig az igazgatóval. Az egyik volt munkahelyemen, – ha épp jól álltunk a munkával, és nem kellett hajrázni – így zajlott egy próbaidős első pár napja. Az első hét végén az új munkatársnak már volt egy kerek képe a cégről és a munkafolyamatokról.
De sajnos, ez nagyon ritka. Általában neked kell a kezdeményezőnek lenned, ha gyorsan képbe akarsz kerülni az új munkahelyeden! Azt tanácsolom tehát, hogy készíts részletes tervet, hogy kikkel kell beszélned az első időkben.
Az első és legfontosabb lépés: mivel nem fognak téged feltétlenül mindenkinek bemutatni, mutatkozz be mindenkinek! Keresd fel a közvetlen munkatársaidat, akikkel egy csapatban fogtok majd dolgozni, és próbáld meg beazonosítani azt is, hogy kik a fontosabb munkatársak, a kulcsemberek.
Kérj tőlük legalább egy fél órát, hívd el őket kávézni, vagy üljetek be egy üres meeting szobába. Ha nagyon elfoglaltak, akkor kérdezd meg, hogy nem ebédelhetnétek-e együtt, hogy elmeséljék, mi kell ahhoz, hogy jól tudjatok együtt dolgozni.
Kérlek, mindenképpen kérdezz rá náluk, hogy az elődödről mit gondolnak: ha jó volt az előző munkatárs, miért volt jó, ha nem vált be, miért nem. A válaszaikból felbecsülhetetlenül hasznos jelzéseket fogsz kapni arra vonatkozóan, mit kell tenned, hogy sikeres legyél ezen a munkahelyen. Nagyon fontos tisztázni egymással az elvárásokat!
A kapcsolatépítés létfontosságú azért is, mert lehet, hogy közvetetten ezeknek az embereknek a véleménye dönti majd el, hogy ott tartanak-e téged próbaidő után is! Ezt érdemes nagyon komolyan venned.
Nézd, a főnököd feltehetően nem fog folyamatosan veled dolgozni. Kivételes eset, ha annyit dolgoztok majd együtt, hogy objektív véleményt tudjon alkotni a munkádról. Ezért a próbaidő lejártával szinte minden vezető visszajelzést kér 1-2 kulcsemberétől az új munkatársról, és többnyire meg is fogadja a véleményüket. Tehát neked először is be kell azonosítanod, hogy kik a belső, bizalmi emberek. Lehet, hogy a főnököd helyettese, vagy egy olyan szakember, aki már régóta ott dolgozik a cégnél, és a vezető szinte a jobb kezének tekinti, de az is lehet, hogy éppen a titkárnője.
Azt tanácsolom, hogy ezekkel az emberekkel légy nagyon figyelmes! Fel kell venned a pléhpofát, és alkalmazkodnod kell hozzájuk, hiszen Te az elején még új vagy.
Gondolj bele, ha egy házba új lakó, vagy új albérlő érkezik, neki kell beilleszkednie, nem a régieknek! De az új lakó nyilván úgy tekint magára, hogy ő is ugyanannyit fizet ezért a lakásért, mint a többiek, ezért őt is ugyanazok a jogok illetik meg. Valószínűleg Te is így gondolkodsz próbaidősként, Te is abba a hibába esel, hogy azt hiszed, hogy téged is ugyanazok a jogok illetnek meg, mint a régi munkatársakat, de ez nem így van. Hogy miért? Mert Te egy hete érkeztél, a másik pedig ott van már 10 éve.
Meg kell adnod a tiszteletet a régi munkatársaknak, mert nagyon rájuk leszel utalva a későbbiekben. Nem kell hízelegned, behódolnod, de a nyitottság, barátságosság, udvariasság biztosan kijár nekik. A tudatos kapcsolatépítés, a barátkozás fontos eszközöd lesz a beilleszkedéshez.
Nyilván nem mondok hatalmas újdonságot azzal, hogy a cégkultúrát leginkább a háttérbeszélgetésekből fogod megismerni. Az emberek szeretnek pletykálni, szeretik kielemezni a háttérben zajló munkahelyi feladatokat. Nem árt, ha egy idő után megbíznak benned annyira a tapasztalt munkatársak, hogy nem hallgatnak el, ha belépsz, hanem akár a vezetőség új irányvonaláról szóló kritikáikat is felvállalják előtted. Lehet, hogy azt mondják a főnöködről, hogy ő könnyen beszél, mert csak azért van itt, mert protekciója volt, és idetették, vagy éppen az derül ki róla, hogy jövőre már máshol szeretne lenni, mert ezt a helyet utálja. Ezekből a beszélgetésekből sok fontos információt leszűrhetsz.
A kapcsolatépítés viszont semmiképpen nem jelenti azt, hogy ráöntheted a magánéletedet a munkatársaidra. Az első időszak ne a lelkizésről szóljon! Ha túl zárkózott vagy, persze nem tudnak megismerni, és ha nem tudnak megismerni, nem lehetsz szimpatikus, mert egy semleges kockafejet nehéz megszeretni. Tehát a kapcsolatépítéshez egy bizonyos mértékben meg kell nyílnod, de érezned kell a határokat, hogy mi az, amit elmondhatsz, és mi az, amit már nem. Szakmai tanácsot és segítséget nyugodtan kérhetsz, viszont a magánéleti problémáidhoz senkinek semmi köze, a munkatársaidról szóló kritikának pedig egyáltalán semmi helye nincs.
És még egy fontos dolog! Amikor belépsz egy új helyre, valószínűleg tele vagy ötletekkel. Legszívesebben máris átalakítanál mindent, és rázúdítanád az ötleteidet a munkatársaidra és a feletteseidre. Bármennyire is erre vágysz, kérlek, számolj el magadban tízig, és kicsit fogd vissza magad.
Ugyanis, mivel új helyre kerültél, most az a legfontosabb, hogy megismerd az adott környezetet. Ahhoz, hogy innoválni tudj, nagyon jól kell ismerned, hogy a céged eddig hogyan dolgozott. Ha nem ismered a cégedet szőröstül-bőröstül, akkor lehet – sőt, biztos –hogy olyan ötletekkel fogod terhelni őket, melyeket már rég kitaláltak mások, vagy olyanokkal, amelyek már régen zsákutcának bizonyultak. Higgy abban, hogy jó szakemberek közé kerültél, akik szintén végigjárták ezt az utat. Természetesen nagyon fontos, hogy később – már valóban releváns – ötletekkel segítsd a cégedet! De az első időkben a befogadás a célszerű viselkedés, az, hogy minél többet tanulj.