Nyilván rengeteg érzés kavarog benned a próbaidő 3 hónapja alatt. Biztosan nem könnyű ez az időszak, hiszen rengeteget kell tanulnod, teljes gőzzel kell hajtanod, és olykor talán el is bizonytalanodhatsz, hogy tényleg ezt akartad-e.
Számtalan új embert ismersz meg, keményen küzdesz, hogy bizonyíts, mindent megteszel, hogy belerázódj az új helyzetbe, de mindeközben a vezetőség árgus szemmel figyeli, hogy valóban jól teljesítesz-e, tényleg Te vagy-e a megfelelő ember a számukra.
Tegyük fel, hogy közeleg a próbaidő vége, és pár hét múlva ki fog derülni, hogy megtartanak és véglegesítenek-e, vagy inkább búcsút mondanak neked. Mire számíthatsz, mire figyelj oda?
Senki nem ígérte neked, hogy ez az időszak könnyű lesz!
A komforzóna elhagyása létfontosságú kérdés az életben. Vannak, akik bátrabbak, és maguktól hagyják el, mások pedig kevésbé bátrak, őket általában az élet kényszeríti rá, hogy el kelljen hagyniuk a biztonságos kereteket. Minden próbaidő egy-egy komforzónán túli övezet, ahol próbára tesz az élet, ahol számos kellemes és kellemetlen meglepetés érhet.
Nem szabad elfelejtened, hogy a változás már önmagában is hatalmas stressz. Ha megvizsgáljuk, hogy mi jelenti az ember életében a legnagyobb stresszt, akkor a közeli hozzátartozó elvesztése után, rögtön a második helyen a költözés áll. Ezt az érzést nyilván tapasztaltad már. Mi is nemrég költöztünk egy gyönyörű, új építésű, tágas lakásba, mely egy kétlakásos társasházban van, tehát szinte egy önálló ház, szép kerttel, barátságos környezetben. Én nagyszerűen éreztem magam, de azt vettem észre, hogy a feleségem az első 2-3 hónapban kifejezetten lehangolt volt. Egyszerűen a változás hatott így rá: hiányzott neki a megszokott környezete, az, hogy lement a babakocsival, és ott voltak az utcánkban a kedvenc boltjai, melyekbe naponta betért. Végül 3 hónap kellett neki, hogy megszokja ezt az új helyzetet, élvezni tudja az új környezetet.
Ugyanilyen stressz, sőt, olykor még nagyobb, amikor az ember munkahelyet vált. Kezdve az olyan apróságokkal, hogy máshova kell mennünk reggelente, hogy új útvonalon utazunk az irodáig.
Hiányoznak a megszokott barátaink. Hiszen sokszor, amikor hosszabb időt töltünk egy-egy munkahelyen, az adott cégnél jó barátokat is szerzünk, az új helyen pedig idegenek között dolgozunk.
Tehát készülj fel, hogy a próbaidő stresszes és nehéz lesz. De az, hogy nehéz, nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes kitartanod. Csak tudatosítsd magadban, hogy ezzel a feladattal most ez jár.
Szeretnék ismét a sportból hozni egy hasonlatot. Ha vágysz arra, hogy lefusd a maratont, lehet, hogy előzetesen nem is mérted fel, hogy milyen nehézségekkel fog ez járni. Amikor elkezded a felkészülést, és hónapokkal később először lefutsz 10 km-t, majd aztán életed első félmaratonját, és meg akarsz halni, olyan kimerült vagy, talán el sem tudod képzelni, hogy fogod teljesíteni valaha is a 42 kilométert.
De tegyük fel, hogy odamegy hozzád egy tapasztalt maratonista, aki magyar bajnok volt, és azt mondja neked: „Ne izgulj, ez ezzel jár. Nekem is meg kellett állnom az első félmaratonomon félúton, pocsék volt az időm, sőt, a Te időd még jobb is, mint az enyém volt akkoriban, menni fog ez.”
Ha valaki segít, hogy reálisan lásd a helyzetedet, akkor tudni fogod, hogy nem veled van a hiba, hanem ez a feladat ezzel jár. Ilyenkor könnyebben lendülsz át a holtpontokon.
Tehát azért is osztom meg veled most mindezt, mert tudnod kell, hogy a munkahelyváltás, mint minden változás, talán nehéz lesz és fájni fog. De ha éppen egy igazán fáradságos próbaidő kellős közepén vagy, és olvasod ezeket a sorokat, akkor tudod majd, hogy van remény, hiszen ez a kellemetlenség csak annyit jelent, hogy kimozdultál a komfortzónádból.
A komfortzóna elhagyásának kettős érzésével szerintem nem a próbaidő alatt fogsz megismerkedni. Tudom, hogy ismered már jól azóta, hogy nekiálltál új munkahelyet keresni, mert kiléptél vagy elbocsátottak az előző munkahelyedről.
Ha ezt a váltást hozta az életedbe a sors, az annyit jelent, hogy már ideje volt, hogy megújulj, hogy új dolgokat tanulj. Érdekes módon szerintem az elbocsátás sem más, mint egy jelzés, hogy már rég tovább kellett volna lépned.
Az élet egyértelmű jelet küldött neked, hogy ez most már így nem mehet tovább. Lehet, hogy már évek óta rosszul ment a cégnek, ahol már 10 éve dolgoztál, és ha körültekintően jártál volna el, már réges-régen el kellett volna jönnöd. De persze nem mertél, mert a régi cégedet már ismerted, tudtad, hogy sok kockázattal jár a váltás, nem voltál biztos benne, hogy beválna-e az új hely, aggódtál, hogy nem lesz-e kevesebb a fizetésed: tehát az újtól való félelem miatt mégis ott maradtál. Számtalan dolog szólhatott amellett, hogy miért ne válts, de hidd el, ha kirúgtak, az végső soron amiatt következett be, mert nem váltottál időben. Nem mertél, nem voltál elég bátor, hogy megtegyed.
Most, hogy próbaidős lettél, ismét kívül vagy a komfortzónádon. Ahelyett, hogy megijednél, örülj neki! Tanulni csak úgy lehet, ha az ember kilép a komforzónájából. A komfortzónán kívül mindig kényelmetlen, kellemetlen, fájdalmas, de ha egy seb viszket, akkor tudod, hogy gyógyul. Ha tehát az új cégednél a körülmények korrektek, de mégis nagyon fárasztó és nehéz a munka, az annyit jelent, hogy az életednek egy olyan időszakában vagy, amikor rengeteget tanulsz, fejlődsz.
Attól még, hogy egy kezdet nehéz, korántsem jelenti azt, hogy meg kéne futamodnod! Biztosan hallottad már, hogy stresszhelyzetben ösztönösen a „Harcolj vagy menekülj!” parancs szerint cselekszünk. Én többnyire az első megoldást ajánlom: tehát harcoljunk, de ésszel, körültekintően, diplomatikusan!
Velem is előfordult többször is, hogy kritikus helyzetben kellett helytállnom. Ráadásul nekem ilyenkor nem csak az első pár hét volt kritikus, hanem ez az időszak hosszan elhúzódott. Már említettem, hogy nagyon fiatalon, 30 évesen új, felelősségteljes munkakörbe helyeztek, 9 ország ügyfélszolgálati munkájáért feleltem.
A főnökömtől, akitől átvettem ezt a területet, nem kaptam meg azt a támogatást, amit vártam, a viszonyunk sem volt jó, ráadásul a cégen belüli együttműködéssel is bőven akadtak problémák, (talán még emlékszel a történetre a konfliktuskezelés fejezetből). Annyira aggasztó volt a helyzet, hogy elkezdtem gondolkodni, hogy hova mehetnék tovább, és már álláshirdetéseket is nézegettem.
Utólag úgy látom, hogy nagy szerencse, hogy nem futamodtam meg. Azóta többször is megerősödött az a véleményem, hogy munkakörtől függetlenül általában az első fél év mindenhol nagyon kemény!
Tehát kezdetben hónapokon át, este kilencig, tízig bent voltam és fáradhatatlanul hajtottam, amiért semmilyen köszönetet nem kaptam, hiszen akkor még nem látszott a munka eredménye. Aztán egy félévi, háromnegyed évi kemény munkával sikerült rendbe tennem mindent. Rengeteget tanultam, és kivívtam végre a vágyott elismerést, megbecsülést. A cégnél felnéztek rám, hogy megoldottam ezt a nehéz helyzetet, hiszen nyilvánvaló volt, hogy mennyit gályáztam azért, hogy sikeres legyen az osztályunk.
Azért árulom el, hogy közben többször is meg akartam futamodni, mert épp ezért tanácsolom azt neked, hogy ha felvetődik, hogy maradj vagy menj –az egészen extrém helyzeteket kivéve – inkább érdemes maradni.
Lehet, hogy a temperamentumod szerint inkább elküldenéd őket a fenébe, de nagyon fontos, hogy józanul külön tudd választani, hogy ez egyszerűen csak egy nehéz kezdet, vagy tényleg annyira rosszindulatúak az emberek a környezetedben, hogy arra az egészséged is rámehet. Ez nem mindig látszik rögtön egyértelműen, így érdemes inkább kicsit várni, elemezni a helyzetet, figyelni a többieket és a saját reakcióidat is.
Gondolj mindig a sportolókra! Amikor egy rutinos, de már nem annyira fiatal sportoló két olimpia után eldönti, hogy még a következőn is részt akar venni, és elkezd felkészülni, keményen belevetve magát az edzésekbe, mit tapasztal? Ahogy újból nekilát a gyakorlásnak, azt érzi, hogy fáj minden tagja. Felmerülhet benne, hogy abbahagyom, kell ez nekem? De aztán túljut a holtponton, és lehet, hogy éppen emiatt fog végre olimpiát nyerni.
Tehát attól még érdemes küzdened, hogy egy helyzet nehéz. Ha a főnököd alapvetően támogató, ha a munkatársaid legalább semlegesek, és nem kimondottan rosszindulatúak, ha a munkádban örömömet leled, még akkor is, ha nehéz, és nagyon más, mint amit eddig csináltál, mindenképpen érdemes maradnod.
Mégis lehetnek olyan esetek, amikor Te döntesz úgy, hogy felmondasz. Néha az ember azt mondja, hogy az adott körülmények között egyszerűen nem akar azon a munkahelyen dolgozni.
Előfordulhat, hogy több munkatársad is nagyon rosszindulatúan viselkedik veled, pletykálkodnak, beszólnak neked, a főnököd sem támogat, nem tartja be az interjún ígért dolgokat, abszurd határidőket kapsz, egyszerűen nincs sikerélményed. Ha tényleg nagyon rosszul érzed magad, akkor mérlegelned kell, hogy megéri-e ez neked, tényleg itt akarsz-e maradni, tényleg így akarsz-e élni?
Mert ha ilyen negatív, bomlasztó környezetben éled a napjaidat, ahol szakmailag meg emberileg sincs sikerélményed, sőt, állandóan támadnak, és ezt csak tűröd, tűröd, tűröd, akkor visszaüthet.
Csökkenni fog az önbecsülésed, és ez meg fog látszani a hangulatodon is. Lehet, hogy utálsz majd bemenni reggelenként, otthon többet veszekszel a családoddal, kedvetlen leszel, sőt, akár depresszió-közeli állapotba is kerülhetsz. Már ez önmagában is elég súlyos következménye egy rossz munkahelynek, de beüthet még egy furcsa fejlemény.
Elárulom, hogy olykor annak ellenére, hogy mindent eltűrtél és mindent kibírtál, egy idő után azt mondják neked – talán nem próbaidő alatt, hanem fél év után – hogy nem tartanak rád igényt, mert nem váltál be.
Na, ez az igazi csalódás! Hogy nem csak hogy tűrtél, nyeltél, és megpróbáltál megfelelni egy olyan helyzetben, ami szinte elviselhetetlen volt, hanem ráadásul még ők küldenek el! Ehelyett mennyivel jobb lett volna úgy dönteni, hogy nem csinálod tovább, mert ennél többet érsz.
Ha ilyen helyzetbe kerülsz, légy nagyon körültekintő, ne mondj fel azonnal, hanem inkább kezdj el állást keresni még a meglévő munkád mellett, hogy időt nyerj. Ha találsz egy másik helyet, és az előzőnél felmondasz, az önbecsülésedet is helyre tudod tenni.
Bár én úgy tartom, hogy szinte minden munkahelyen van valami, ami miatt érdemes ott maradni, amit pont ott tudsz megtanulni, és sosem szabad összetéveszteni a komfortzóna elhagyásából származó feszültséget a romboló munkakörnyezettel, egyszer-egyszer mégis előfordulhat mindenki életében olyan helyzet, amikor az a jó megoldás, hogy eljön.
Jobb, ha pontosan látod, miért mondanak fel annyi embernek a próbaidő alatt. Nem ijesztgetni akarlak, hanem abban akarok segíteni, hogy munkáltatói szempontból is beleláss, miért bocsátanak el annyi próbaidőst. Ezt a témát már érintettem a tanulmányom elején, de most még inkább ki kell veséznünk.
Miért fontos a cégek szempontjából próbaidő? Talán azt még nem hangsúlyoztam, hogy a próbaidő alatt indoklás nélkül, azonnali hatállyal fel lehet mondani. A munkáltatók ezt nagyon kedvelik, mivel leegyszerűsíti az életüket.
Próbaidő után, főleg a nagyobb cégeknél már nagyon macerás a felmondás. Ilyenkor már külön koreográfiája van: meg van határozva a teljes folyamat, például az is, hogy hányszor kell írásban értesíteni az illetőt, vagy az, hogy milyen mulasztások vezethetnek oda, hogy megváljanak tőle. Be kell tartaniuk egy szigorú menetrendet, hogy jogszerű legyen a felmondás. Az elbocsátáshoz be kell vonni a HR-t, a folyamat nagyon sok adminisztrációval jár, és ami végképp kellemetlen a cégvezetők számára, hogy csak akkor tudnak „nem megfelelő teljesítmény” címszóval felmondani, ha el tudják csípni, amikor az alkalmazottjuk valamit épp rosszul csinál. Tehát szinte utazniuk kell a hibáira.
Az a vezető, akinek már egy-egy ilyen kirúgást végig kellett csinálnia a HR-osztállyal, többnyire nagyon nem szeretné ezt a procedúrát megismételni. Ezért, ha valakinek nem olyan jó a teljesítménye, akkor igyekszik a harmadik hónap végére eldönteni, hogy bevállalja-e ezt a kockázatot, hogy megtartja, vagy nem. Hogyha kérdéses, hogy az alkalmazottja bele fog-e jönni később a munkába, akkor sokszor arra billen a mérleg, hogy úgy dönt, hogy nem fog vele később kínlódni, és írásbeli figyelmeztetésekkel meg a HR-osztállyal bíbelődni, hanem megválik tőle.
Hiszen a HR-osztály tagjai ilyenkor az adott vezető személyéről is képet alkotnak, és könnyen azt gondolhatják, hogy na, itt van már megint valaki, aki nem tud felvenni embert, mert aztán fogja, és elküldi. Ha valakit a próbaidő alatt küldenek el, az a jelöltre vet rossz fényt, de ha fél év után, 9 hónap után kell elküldeni valakit, az a közvetlen felettesét is minősíti, az ő vezetői készségéről is árulkodik. Nyilván senki nem akar alkalmatlan vezetőnek látszani.
A másik fontos szempont, hogy a munkaügyi bíróságtól, pereskedéstől tartanak a munkáltatók. Semmiképpen nem akarnak támadási felületet nyújtani egy volt alkalmazottnak, aki esetleg bepereli őket, miután elbocsátották.
Ha ugyanis elküldenek valakit, aki megtámadja a döntést a munkaügyi bíróságon, és kiderül, hogy a munkáltató vétett az előírt procedúra ellen, akkor a bíróság őt fogja hibásnak találni, és cég nem kevés pénzt veszíthet. A munkaügyi bírósággal a nagy cégek nem akarnak foglalkozni, mivel ez a vezetőtől meg a HR-től is sok időt és energiát visz el: mindent megtesznek, hogy elkerüljék.
Jó, ha tudod, hogy több cégnél előfordulhat, hogy a próbaidő végén lemérik a tudásodat valamilyen kötött vagy kötetlen formában. Ez történet informális beszélgetés keretében, ahol számot kell adnod a főnöködnek a tudásodról, de az is gyakran előfordul, hogy egy átfogó kompetencia tesztet, egy ún. „competency check”-et kell kitöltened.
Az én volt munkahelyemen minden osztályon össze volt állítva egy feladatsor, amit vagy a csoportvezető, vagy egy erre kijelölt alkalmazott (superuser) végeztetett el a próbaidőssel. Ennek a tesztnek a segítségével nézték meg, hogy mennyire sajátította el a különféle számítógépes rendszerek használatát, mennyire van otthon az egyes feladatokban, melyek a munkaköréhez tartoznak. A feladatokat persze nem ismerte előre, talán nem is kommunikálta eléggé a cég, hogy a próbaidő végén egy ilyen megmérettetés várható. Így sokan nem készültek rá, pedig nagyon sokat nyomott a latban, hiszen a próbaidő végén a főnök a competency check eredményével együtt ült le a beosztottal tárgyalni, hogy véglegesíti-e vagy nem.
Ennek a tesztnek kifejezetten nagy a jelentősége abból a szempontból, hogy bent tudsz-e maradni. Már említettem, hogy a próbaidősök egy része kiemelkedő, a többi megfelelő, és egy része pedig éppen csak eldolgozgat. Ha eleve nem biztosak abban, hogy annyira kiváló lennél, és még egy rossz kompetencia tesztet is írsz, az biztosan megpecsételi majd a sorsodat.
Tehát, ha eleve rezeg a léc feletted, és nem jó a kompetencia teszted sem, akkor biztos, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésed. A Munka Törvénykönyve alapvetően a munkavállalót védi, így a cégek nem reszkírozzák meg, hogy megtartsanak egy olyan alkalmazottat a próbaidőn túl, akinek eleve szakmai hiányosságai vannak, és később nagyon körülményes lenne elbocsátani.
Mit tehetsz, hogy jól sikerüljön a teszted? Ennél mi sem egyszerűbb!
Kérdezz rá, amikor elkezdesz dolgozni, hogy a próbaidő végén számíthatsz-e valamilyen vizsgára, tesztre, feladatsorra. Ha ugyanis van ilyen teszt, de nem tudsz róla, akkor belefuthatsz egy olyan, kritikus helyzetbe, amit könnyedén elkerülhettél volna azzal, ha felkészülsz. Minden vizsgára igaz, hogy ha váratlanul ér, elképzelhető, hogy gyengén teljesítesz, de ha szisztematikusan felkészülsz rá, biztosan nem fog gondot okozni.