Az első és legeslegfontosabb dolog az, hogy el kell fogadnod, hogy pályamódosításkor nagyon sok mindent újra kell tanulnod. Lehet, hogy új szakmát tanultál, és most teljesen új területen helyezkedtél el. Az is lehet, hogy csak iparágat váltottál, a szakmád a régi. De ahhoz, hogy ezekben a helyzetekben boldogulj, megfelelő alázattal kell hozzáállnod a feladathoz.
Lehet, hogy 5-10 évig marketing menedzser voltál egy ipari cégnél, de ha átmész marketingesnek egy fogyasztói termékeket forgalmazó céghez, újra kell tanulnod rengeteg mindent.
Ha úgy állsz hozzá, hogy neked már úgyis óriási rutinod van, mert 10 évig dolgoztál ezen a területen, az egyrészt nem szimpatikus, másrészt lassabban tanulsz be, mint aki azt mondja, hogy jó, rendben, lehet, hogy van 10 év tapasztalatom, de most újra a nulláról indulok, és meg akarok tanulni mindent.
Ez éppen olyan, mint mikor általános iskolából középiskolába mentél. Teljesen mindegy, hogy általános iskolában kitűnő tanuló voltál, a középiskolában újra bizonyítanod kell, és nagyon hajtanod kell az elején, ahogy erről már beszéltünk. Pályamódosításkor is pontosan ez történik.
Ha valaki például a nonprofit szférából megy át a versenyszférába, az még nehezebb. Szinte úgy érezheted magad ilyenkor, mint egy pályakezdő, hiszen meg kell ismerned a vállalati rendszereket, át kell látnod a cég működését. A nonprofit szféra után egy profitorientált vállalatot megismerni ég és föld.
Nincs azon semmi szégyellnivaló, ha segítséget kérsz a többiektől, ha leülsz a legközelebbi munkatársaiddal, és megkéred őket, hogy segítsenek képbe kerülni. Magyarázat közben pedig jegyzetelj, mint egy őrült! Nekem az a tapasztalatom, hogy a munkatársak segítőkészek az esetek többségében.
Egyetlen kivétel van, hogy ha olyan nagy a cégnél a fluktuáció, hogy a munkatársak már idegesek. Senki sem szereti, ha az előző hónapban már betanított három embert, akik közül már senki nincs a cégnél, és amikor hozzá fordul valaki, úgy érzi, hogy na, most taníthatom be a negyedik balekot. Valóban, ezzel a hozzáállással is találkozhatsz, de sokkal gyakoribb, hogy az, akit megkérsz, pozitívan fogadja a kérdéseidet. Ha látja, hogy jegyzetelsz, hogy érdekel téged, amit mond, hogy csillog a szemed, visszakérdezel, és amikor visszamész a helyedre, küldesz neki egy rövid e-mailt, amiben megköszönöd a tanácsait, ő is boldog lesz, hogy segíthetett. Egy jól időzített apró ajándék, egy csoki, amit odateszel az asztalára, miközben megköszönöd, milyen hasznos volt számodra a segítsége, csodákat tehet.