A külföldi munkánál persze a hiányos nyelvi készségek jelentik a problémát. Úgy vettem észre, nagyon sokan egyfajta belső reflexből azt találják helyesnek, hogy ha valamit nem értenek, akkor is bólogatnak, mintha értenék.
Ez baráti beszélgetések alatt, vagy amikor a külföldi kollégákkal ebédelsz, még úgy-ahogy elmegy, de a munkában tilos, mert az ember óriási hibákat csinálhat, aminek nagyon komoly következményei lehetnek.
Elmesélem neked a saját példámat. A kilencvenes évek végén a chicagói tőzsdén dolgoztam gyakornokként. Runner voltam, ami brókersegédet jelent. Ha az instrukciót, amit a bróker mondott, nem értettem, és csak bólogattam volna, akkor annak nagyon komoly, akár 10.000 dolláros következménye is lehetett volna! Akkor még nem beszéltem olyan flottul angolul, mint most, és igenis, azt kellett néha mondanom: „Figyelj, nem értem, mondd el újra, lassabban!”
Addig nem hagyhattam annyiban a dolgot, amíg tökéletesen meg nem értettem, mit akartak. Akkor is vissza kellett kérdeznem, ha ordibáltak velem. A brókerek elég temperamentumos emberek. Képzeld el azt a helyzetet, amikor éppen kiabálnak, hogy eladnak vagy vesznek, én meg ott értetlenkedem előttük, és ők nem is értik, hogy mit akarok már megint?! Márpedig igenis, fel kellett vállalnom, ha nem értettem valamit.
Tehát, ha valamit nem értesz, kérdezz vissza egészen addig, míg nem tiszta minden! Ezzel nagyon sok problémát ki lehet küszöbölni.
A beilleszkedéssel, barátkozással kapcsolatban számíts rá, hogy inkább a többi külföldi lesz nyitott a társaságodra. Nem szabad megsértődnöd azon, hogy nem mennek veled sörözni Angliában az angolok vagy az Egyesült Államokban az amerikaiak, hanem a lengyelekkel vagy a törökökkel barátkozol össze könnyebben. Én mindig azt tapasztaltam, hogy a bevándorlók általában a bevándorlókkal építenek ki szoros kapcsolatot, és persze, néhány szimpatikus helyivel is, de azok a viszonyok nem feltétlenül olyan erősek.
Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Gondolj csak bele, ha Magyarországra érkezik egy cseh, egy szlovák, egy német munkatárs, akkor Te sem tudsz feltétlenül vele tartani munka után vagy hétvégén, mert egyszerűen megvan a kötött menetrended: hét végén menni kell a nagymamához, jövő hét végén vendégség, utána édesanyádék hívtak titeket ebédre: nem ugorhatsz el bármikor egy sörre vagy koncertre. Tehát, ha külföldön kezdesz dolgozni, és a kollégáid nem tűnnek elég nyitottnak, ne feledd, hogy ennek csupán az az oka, hogy nekik megvan a kötött ritmusuk, míg nektek, akik most költöztetek oda, még ott a nagy kérdés, hogy mit is kezdjetek magatokkal a hétvégén.
Ha viszont elhívnak, hogy tarts velük, mindig fogadd el a meghívást! Minden népnek megvan a saját kedvenc szórakozása, az angolok például sörözőbe mennek. Csapódj oda hozzájuk bátran, ebben is próbálj meg beilleszkedni, persze, nyilván az ésszerű kereteken belül. A munkaidőn kívüli programok, mint egy közös ebéd, egy céges tréning, egy esti sörözés nagyon sokat számít a beilleszkedés szempontjából.
Nekem úgy tűnik, hogy a magyarok az angolokkal szemben kifejezetten zárkózottak. Az angoloknál rendkívül nagy szerepe van a kapcsolatépítésnek, sokkal szorosabbak a kapcsolatok, mint a magyaroknál, és ez nagyon sok más országban is így van.
A magyarok sajnos egyébként sem ápolják eléggé a szakmai kapcsolataikat. Nagyon sokszor már csak akkor fordulunk valakihez, ha akarunk tőle valamit, ha szükségünk van valamire. Az angolszász országokban sokkal tudatosabban benne van az emberek gondolkodásában a networking. Ne gondolj bonyolult vagy erőltetett dolgokra, ez csak annyit jelent, hogy ha olvasnak egy cikket, ami más ismerőseiket, volt kollégáikat is érdekelhetné, automatikusan átküldik nekik egy rövid levél kíséretében: „Hogy vagy, mi újság, rég dumáltunk, itt egy hasznos cikk, ami talán téged is érdekel!”
Gondolj csak bele, Te mikor tettél ilyet utoljára? Külföldön ez teljesen természetes, tehát kint erre neked is sokkal nyitottabbnak kell lenned.
Mondok egy másik példát. Fontos megértened, hogy egy-egy külföldi állás esetén nagyon sokszor ki kell lépned a komforzónádból.
Én elég sokat dolgoztam külföldön, és például kifejezetten szerettem egyedül ebédelni, mert az egész napos alkalmazkodás, nyüzsgés után legalább el tudtam magam engedni fél órára. Sokszor nem volt kedvem ebédszünetben is jópofizni, ráadásul úgy, hogy néha még a nyelvet sem ismertem elég jól. De mégis rengetegszer megerőltettem magam, és a munkatársaimmal mentem, ha hívtak, mert azt gondoltam, hogy nem baj, ha új emberekkel találkozom, erre szükség van ahhoz, hogy megszeressenek, hogy be tudjak illeszkedni.
Büszke vagyok rá, hogy általában egészen jól sikerült beilleszkednem. Például amikor Kínában dolgoztam, annyira elfogadtak, hogy a kiküldetésem végén azt mondták: „András, hozzánk jött már egy tucat tanácsadó, mindenféle országból, de senki nem volt olyan eredményes, mint Te.” Szerintem ennek az volt az oka, hogy én mindent megtettem, hogy alkalmazkodjak a kínai munkatársaimhoz, hogy felvegyem a mentalitásukat, a kommunikációs stílusukat.
Tudtam például, hogy a távol-keletiek utálják, ha kritizálják őket, nyilván, mert megalázónak érzik, személyes kritikának veszik. Ezért virágnyelven kommunikáltam velük, nagy általánosságban céloztam dolgokra, hogy azért megértsék, amit mondani akarok, de semmiképpen ne sértsem meg az érzékenységüket. Szerintem elsősorban emiatt tudtam Kínában olyan jól beilleszkedni. Utólag így is azt gondolom, hogy még többet mehettem volna a helyiekkel vacsorázni vagy hétvégi programokra. Még több szabadidőt rá kellett volna áldoznom, hogy építsem a kapcsolatunkat, hiszen, ha a kapcsolatok épülnek, akkor az szinte mindent megold.
Ezért arra kérlek, hogy ha külföldön vállalsz munkát, ne hagyd ki ezeket a lehetőségeket, tarts mindig a többiekkel, ha hívnak, és bizony, vállald be a komforzónádon kívül eső dolgokat is. A komforzónádból való kilépés nem csak azt jelenti, hogy egy más nyelven kell kapcsolatot építened, ami esetleg még nem megy olyan zökkenőmentesen, hanem azt is, hogy néha olyan programokra is elmész, melyek számodra szokatlanok vagy nem annyira érdekesek.
Ebbe beletartozik, hogy olykor módosítanod kell a terveidet. Velem is számtalanszor előfordult, hogy úgy terveztem, hogy a hétvégén elmegyek körülnézni valamelyik közeli városba, de a többiek horgászni akartak menni, amit mindig is nagyon untam, mégis felülírtam a terveimet, és velük tartottam.
Persze, lehet, hogy neked eleve olyan a természeted, hogy külföldön is állandóan barátkozol, ismerkedsz, és számtalan programot kipróbálsz, nem is kell téged noszogatni. Ha így van, nagyon szerencsés vagy! Én alapvetően kicsit zárkózottabb vagyok, mégis ráhangolódtam ezekre a közös programokat, tehát neked is biztosan könnyen fog menni.