Ahogy túlképzett szakemberként elhelyezkedned sem volt egyszerű, a próbaidő alatt is nagyon érdemes odafigyelned pár dologra, hogy hosszú távon megtartsanak az új helyen.
A legfontosabb, hogy örülj neki, hogy felvettek, indulj ki ebből! Ne abból, hogy kaptál a nyakadra egy zöldfülű főnököt, aki alig ért valamihez. Semmiképpen ne akard őt megleckéztetni, mert lehet, hogy Te fogod a rövidebbet húzni, és nem tudod kitölteni a próbaidőt.
Ha középkorúként fiatalabbak közé kerülsz – mert nyilván, ha a főnököd fiatalabb, feltehetően a munkatársaid is azok – erőfeszítéseket kell tenned annak érdekében, hogy beilleszkedj ebbe a környezetbe, hogy bevegyenek a klubba. Tegyük fel, hogy 45 éves vagy, a többiek pedig 30 évesek. Hogyan illeszkedj be közéjük, hogyan hidald át ezt a generációs különbséget?
Először is érdemes felvenned a szokásaikat. Például, ha mind fent vannak a Facebookon, érdemes neked is fent lenni. Ha egy bizonyos sorozatról beszélgetnek állandóan, kukkants Te is bele, hogy legyen miről beszélgetnetek. A viselkedésedben légy pörgősebb, lazább, és mivel a külső megjelenés is nagyon fontos, törekedj a divatos, fiatalos öltözködésre!
Gondolj csak bele, ha bekerülnél egy egyetemi vezető testületbe, a dékán, a rektor, a tanszékvezetők közé, akkor nyilván természetesnek tartanád, hogy Te is alkalmazkodj. Komolyabban kezdenél viselkedni, elegánsabb, konzervatívabb ruhákat kezdenél hordani, és ha egyébként szeleburdi vagy kifejezetten vicces személyiséged van, kicsit azért visszafognád magad közöttük. Tehát éppúgy, ahogy alkalmazkodnál egy nálad idősebb, komolyabb emberekből álló csoporthoz, most meg kell tanulnod alkalmazkodni a fiatalokhoz. Nem ígérem, hogy ez nagyon könnyű lesz, de egy ilyen közegben a sikered kulcsa az, hogy befogadnak-e a fiatalok.
Ha fiatalabb a főnököd, és Te jóval tapasztaltabb vagy nála, az azt jelenti, hogy neked támogatnod kell őt, mellé kell állnod. Sose harcolj vele, az egyrészt nem fair, másrészt nem is éri meg, hiszen a saját egzisztenciádat veszélyezteted vele.
Jegyezd meg, hogy egy dolgot mindenki nagyon rossz néven vesz: ha úgy érzi, hogy a személyében támadod. Tehát nagyon figyelj arra, hogyan osztasz meg egy javaslatot, anélkül, hogy azt valaki támadásnak vegye, főleg, ha a másik ember érzékeny, és megbántódhat. Ha odafigyelsz az ilyen apróságokra, még örülni is fog a javaslatodnak, hogy milyen jó, hogy megosztottad vele, ami elkerülte volna különben a figyelmét. Nagyon sokszor csak hangsúlyok kérdése, hogy a főnököd örömmel fogadja-e a javaslataidat vagy támadásnak veszi.
Fogd fel úgy a helyzetet, mintha egy focicsapatban lennél. Minden csapatban ott van a legidősebb, legtapasztaltabb játékos. Előfordul, hogy tapasztalt focisták kisebb csapatokhoz igazolnak át, és kevésbé profi közegbe kerülnek, de ott is meg kell állniuk a helyüket! Ott van pl. a ’78-as születésű Didier Drogba, aki a legendás Chelsea-től ment el a Galatasaray török klubba. Vagy a ’77-es Raúl, a Real Madrid sztárja, aki később átigazolt egy kis csapathoz, a Schalkéhoz.
Hogy alakulnak ki az ilyen helyzetek? A 34-35 éves kor a fociban, a sportban már öregnek számít. Vannak olyan sztárok, akik mégsem akarják abbahagyni ennyi idősen a labdarúgást. A régi csapatuk akkor adja el őket, amikor még komoly pénzeket – 20-30-40 millió dollárt – kaphatnak értük, nem várják meg, hogy elveszítsék az értéküket. Ha tőkeerős befektető áll egy-egy feltörekvő csapat mögött, akkor meg tudják ezeket a sztárokat venni. Ezek viszont már nem feltétlenül A-kategóriás, hanem esetleg B-kategóriás csapatok.
Tehát a 34-35 éves, tapasztalt sztár ebben az új csapatban olyan játékosokkal játszik, és olyan edzőnek engedelmeskedik, akik nem feltétlenül az ő szintjét képviselik, mégis meg kell találnia a hangot velük. Akkor is támogatnia kell őket, ha nem játszanak még azon a szinten, mint ő. Neki is ugyanúgy be kell illeszkednie, mint bármely más játékosnak, nem mondhatja magáról, hogy én sztár vagyok, alkalmazkodjatok ti hozzám.
Lehet, hogy ez a focista fiatalabb korában olyan edzőkkel dolgozott, mint José Mourinho, a Real Madrid edzője, vagy Guardiola a Barcelonától, esetleg Alex Ferguson a Manchestertől. Utána pedig átigazol egy olyan csapathoz, ahol az edző nem ezt a szintet képviseli, de nem vághatja a szemébe: „Bezzeg az Alex Ferguson ilyenkor azt szokta csinálni…” Maximum finoman utalhat rá, hogy mi lenne, ha most ezt vagy azt is megpróbálnánk.
Ha idősebb, tapasztaltabb munkatárs vagy a cégnél, a helyzeted kísértetiesen hasonló. Még egyszer mondom, a javaslataidat mindig nagyon barátságosan, támogatóan tedd meg, soha nem kritizálva. Biztos vagyok benne, hogy a nyitott, figyelmes, támogató magatartással semlegesíteni lehet a fiatalabb főnök azon félelmét, hogy vajon hogy fog tudni téged kontroll alatt tartani.
Lehet, hogy a fiatalabb munkatársak is féltékenyek lesznek rád az elején, nem biztos, hogy rögtön megtaláljátok egymással a hangot. Tudnod kell, hogy minden a hozzáállásodon múlik. Ha nem szolgálsz rá erre a féltékenységre, és nem mész bele csatározásokba, hanem folyamatosan bizonyítod a jó szándékodat, akkor el fog múlni ez a kezdeti bizalmatlanság. Mert megismernek, és leesik nekik, hogy teljesen mindegy, hogy hány éves vagy, igazából jó fej vagy.
A barátkozásban segíthet, ha Te közeledsz hozzájuk, például, ha meghívod őket magadhoz. A céges csapatban a fiatalok sokszor még az első lakásra hajtanak, neked pedig már jó eséllyel van egy házad, hívd meg hát őket grillezni, hogy csökkentsd a bizalmatlanságukat, és össze tudjatok barátkozni.
Képzeld el, különben nekem is volt egy olyan esetem, amikor Londonból áthoztunk egy kisebb üzletágat Budapestre, hogy a menedzser, akinek átvettem a munkáját, 15-20 évvel idősebb volt nálam. Amikor Magyarországra átkerült az új tevékenység, őt még 3 hónapra ide rendelték, hogy itt támogassa a munkát. Ahelyett, hogy azt játszotta volna, hogy ő a mindentudó főnök, kaptam egy támogató mentort a személyében. Ott volt velem, besegített néha a dolgokba, de folyamatosan biztosított róla: „Jól van, András, biztosan jó leszel!”
Sosem éreztem azt miatta, hogy itt van a konkurencia a nyakamon, aki azt lesi, hogy mikor hibázom, hogy majd jelenthesse Londonban. Ehelyett azt láttam, hogy ő is azt akarja, hogy sikeres legyek. Nagyon jól kijöttünk egymással, majdhogynem barátok lettünk. Pedig egyrészt én is féltékenykedhettem volna rá, másrészt ő is mondhatta volna, hogy ha ez a 26 éves kölyök veszi át a munkakörömet, hogyan is tudná ugyanazokat az eredményeket hozni, mint én, 45 évesen…De soha nem erről volt szó.
Ha sikeres akarsz lenni a fiatalabbak, tapasztalatlanabbak között, hasonló hozzáállással érdemes nekiugranod a próbaidőnek.
Persze, mindig lesznek kivételek, tehát mindig lesz olyan fiatal, aki ennek ellenére is féltékenykedik rád, de azt gondolom, hogy ha eleve ilyen nyitottan és türelmesen állsz hozzá a munkatársakhoz, akkor Te mindent megtettél, hogy működjön köztetek a munkakapcsolat. Ha ennek ellenére is vannak súrlódások, akkor az nem a Te hibád.
Akarod tudni, hogy mi az a mondat, amit tilos kiejtened próbaidő alatt? Elárulom: „Mi ezt így csináltuk.”
Ez abszolút tabu. Az idősebb, tapasztaltabb szakemberekre általában jellemző, hogy gyakran ismételgetik próbaidő alatt ezt a mondatot, pedig ezt inkább örökre el kéne felejteniük.
Értem én, persze, hogy ha lehúztál 15 évet az előző cégednél, akkor könnyen kiszalad a szádon ez a mondat, de még ha ki is kívánkozna belőled, kérlek, ne így fogalmazz! Érdemes inkább ötletként felvetni, finomabb módon, ügyesen rávezetve a főnöködet, hogy vajon gondolkozott-e már azon, hogy kipróbálja, amit javasolsz.
De még jobb, ha egyszerűen elfogadod a változást. Azt, hogy bár ti valamit a régi cégednél 15 évig egy adott módon csináltatok, az új helyeden ez máshogy megy majd. Nem érdemes védekezned vagy tiltakoznod reflexből az újdonság ellen. Sokkal termékenyebb hozzáállás, ha adsz Te is egy esélyt a számodra szokatlan, új megoldásnak. Ha elhiszed, hogy akár így is működhet.
Ha pedig nem, akkor sincs katasztrófa, mert menet közben még mindig megoszthatod a javaslataidat arról, hogyan is lehetne a folyamatot tökéletesíteni. Tehát ahelyett, hogy rögtön elvetnéd a fiatal csapat megoldási javaslatát, elfogadod, és maximum – ha szükség van rá – menet közben segítesz a sokéves tapasztalatoddal finomra hangolni a folyamatot. Ha az elején leszögezed, hogy az ő megoldási módjuk értelmetlen, és a tied az egyetlen, ami működik, nem leszel túl népszerű, és még csak nem is fogod tudni átvinni az akaratodat, mert egyedül maradsz.