A nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalatok is erősen támaszkodnak a személyes kapcsolatokra a munkatársak felvétele során. A legtöbb ilyen cégnél nincs formális ösztönző program, hiszen sokszor még önálló személyzetis munkatársuk sincs.
A kis- és középvállalatok azért vesznek fel olyan sok embert kapcsolatok útján, mert nemigen van más lehetőségük. A fejvadászok és munkaközvetítők nekik elérhetetlenül drágák, és sokszor álláshirdetésre sem akarnak költeni.
De hiába is adnának fel hirdetést, nincs elég erőforrásuk, hogy a beérkező több száz állásajánlatot érdemben feldolgozzák, majd leinterjúztassanak nyolc-tíz jelöltet egy-egy állásra.
Így tehát marad a személyes kapcsolatrendszer. A KKV-knál biztosan nagyobb szerepet kap a bizalom kérdése. Ugyanis ha nem rendelkeznek profi kiválasztási folyamattal, akkor mégis kell nekik valami fogódzó, ami garanciát jelent arra, hogy az új munkatárs be fog tudni illeszkedni, és megfelel majd az elvárásoknak. Emiatt biztosan előnyt élvez egy személyes ajánlással érkező munkavállaló, ugyanakkor nem fognak csak azért felvenni valakit, mert valakinek a valakije.
Persze, tudom, biztosan Te is tudsz legalább egy olyan esetet, amikor a főnök az unokaöccsét vette fel. De hidd el nekem, hogy a legtöbb szektorban, és a legtöbb vállalatnál nem ez az általános.
Sokan úgy vélik, hogy a kapcsolatok útján történő elhelyezkedés egyenesen egy magyar specialitás, és a régi rendszerből maradt ránk. Bár van benne némi igazság, ez az általánosítás egyértelmű túlzás.
Megnéztem ugyanis, hogy mi a helyzet a nyers kapitalizmus őshazájában, az Egyesült Államokban. Kíváncsi voltam, hogy ott mekkora a kapcsolatok szerepe az álláskeresésben. Ebben segítségemre volt a Career Xroads nevű HR tanácsadó cég Sources of Hire című felmérése, ami a legátfogóbb kutatás a témában.
A cég több mint 300 amerikai nagyvállalat bevonásával azt vizsgálta, hogy milyen csatornákon keresztül töltik be az állásokat a cégek. Gondolom, nem meglepő, hogy az USA-ban is a személyes kapcsolatokon keresztül töltik be a legtöbb állást, az összes üresedés 28%-át. Ez ugyan jelentősen alacsonyabb, mint a magyarországi 47%, de azt nem szabad elfelejtened, hogy míg a magyar statisztika az egész nemzetgazdaságra vonatkozik, addig az amerikai felmérés csak a legnagyobb cégeket érintette, amelyeknél kisebb a kapcsolatok szerepe a toborzásban, mint például az államigazgatásban vagy a kis- és középvállalatoknál.
Meg vagyok győződve arról, hogy amennyiben az Egyesült Államokban is a teljes nemzetgazdaságot néznénk, akkor a magyarországihoz nagyságrendileg hasonló eredményt kapnánk a kapcsolatokon keresztül történő toborzás és álláskeresés szerepét illetően.
Ebből is láthatod, hogy a magyarországi helyzet – mind a munkanélküliséget, mind a kapcsolatok szerepét illetően – nem rosszabb vagy nem lényegesen rosszabb, mint a nemzetközi átlag.
Ha minden tanácsom ellenére azt tartod, hogy Magyarországon kizárólag csak kapcsolatok útján lehet elhelyezkedni, és neked nincsenek kapcsolataid, akkor megköszönöm, hogy eddig olvastál, és sok sikert kívánok! Nem fogok tudni segíteni neked… és szerintem más sem.
Ám, ha elfogadod azt, hogy bár a személyes kapcsolatok fontosak az álláskeresésben, de neked is ugyanakkora esélyed van ilyen módon elhelyezkedni, mint a legtöbb álláskeresőnek, akkor jó úton jársz. Erre a hozzáállásra már tudunk építeni. Nézzük meg részletesen, hogyan szerezhetsz állást az ismerőseiden keresztül!