– Szervusz Balázs! Baráth András vagyok, és az egyetemen voltunk csoporttársak, emlékszel még rám?
– Persze, Bandikám! Hogy vagy, mi van Veled?
– Azért hívlak, mert éppen állást keresek, és a Te tanácsodat is szeretném kikérni. Alkalmas most neked, hogy 10 percet beszéljünk?
– Hogyne, mondjad csak!
– Az a helyzet, hogy a főnökömmel tele a hócipőm, és a cég helyzete is bizonytalan. Egyetem után a Big Brand Zrt.-nél helyezkedtem el pénzügyesként, az elmúlt 5 évben pedig a Home Audio Systems Kft.-nél dolgoztam pénzügyi osztályvezetőként. Tudod, ez egy hifikre specializálódott cég, de manapság senki nem akar házimozi rendszereket venni. A Facebookon láttam, hogy egy informatikai cégnél dolgozol, és gondoltam, megkérdezlek, hogy mit látsz az informatikai cégeknél? Érdemes ebbe az iparágba mennem, vagy inkább kerüljem? Mit gondolsz?
– Tudod, itt sem fenékig tejfel az élet, de nem panaszkodom. Az állásom legalább biztos, és mivel a német piacra termelünk, ezért megrendelés is van bőven.
– Jó végre ilyet hallani, akkor az informatikai cégeket is felveszem a listámra. Kérhetném egyből a segítségedet?
– Persze, Bandikám, mondjad csak!
– Arra kérnélek Balázs, hogy ha hallasz pénzügyi területen üresedésről, megtennéd, hogy szólsz nekem? Tudod, pénzügyi középvezetői pozíciókat keresek, ahol jól tudom használni a pénzügyi tervezésben és belső elemzések készítésében szerzett, ötéves vezetői tapasztalatomat. Ha a cégeteknél vagy valamelyik üzleti partnerednél van ilyen lehetőség, örülnék, ha gondolnál rám, és szólnál.
– Nagyon szívesen, Bandi, de sajnos nem tudok róla, hogy keresnének a cégnél ilyen embert.
– Ha nincs, hát nincs semmi gond. De már az is segítség, ha esetleg olyan cégről hallasz, ami bővül, és több embert vesznek fel. Az ilyen cégekhez mindig könnyebb bekerülni. Küldjek esetleg egy önéletrajzot e-mailen, vagy hívjalak újra, mondjuk egy hét múlva?
– Persze, jó ötlet, ha átküldöd az önéletrajzodat. Az e-mail címem: xy@gmail.com
– Nagyon kedves vagy, köszi szépen előre is. Akkor küldöm az önéletrajzot, és ha megengeded, rádcsörgök egy-két hét múlva, hogy megtudsz-e valamit. Mi újság egyébként veletek? Hallom a Szaszától, hogy már meg is nősültél. Mesélsz egy kicsit magadról?
…
Bár ez a forgatókönyv csak egy, a lehetséges beszélgetések közül, elemezzük ki együtt, hogy mit érdemes ebből neked is átvenned:
* Hivatkozz rá, hogy honnan ismeritek egymást, ez akkor fontos, ha rég beszéltetek.
* Mondd el, hogy miért keresed: itt szándékosan használom a „tanácsodat kérni” kifejezést, mert mindenki örül neki, és megtiszteltetésnek veszi, hogy ha a tanácsát, véleményét kikérik. Sokkal hatásosabb nyitás, mint az, hogy azért hívlak, hogy nem tudsz-e egy állást.
* Kérdezd meg, hogy van-e most ideje beszélni! Így elkerülheted, hogy azért vágja rövidre a beszélgetést, mert épp nem ér rá.
* Mesélj egy kicsit magadról, és hogy milyen területen keresel állást! A legtöbben ott vétik el, hogy álláslehetőségről érdeklődnek ismerősüknél, miközben azt sem mondták el, hogy egyáltalán milyen állásra gondoltak.
* A nyitásnak megfelelően kérd ki a véleményét! Ezzel ráadásul hasznos információhoz is juthatsz egy-egy iparágról.
* Természetesen azt is megkérdezzük, hogy nem tud-e egy aktuális üresedésről. Ám igazából nem számítunk arra, hogy akár csak egy üresedést is meg fog tudni említeni, mert ez az általános tapasztalat. Ezért is kérjük meg, hogy ha hall ilyenről, akkor szóljon, ráadásul kiszélesítjük a spektrumot, mert nemcsak a munkahelyén lévő üresedések átgondolására kérjük, hanem a vele kapcsolatban lévő cégekre is felhívjuk a figyelmét.
* Hasznos dolog egy e-mailt küldeni, mert nem célszerű a saját múltunkat és a megpályázott pozíciót a beszélgetés során részletesen körülírni. De minél konkrétabban tudja valaki, hogy mit tudunk, és milyen állást keresünk, annál könnyebben tud majd segíteni.
* Jelezd, és finoman kérj engedélyt, hogy újra fel fogod hívni. Ez az egyik legfontosabb. Hagyj neki időt, hogy átgondolja, tud-e segíteni, de nem tőle várjuk még azt is, hogy ha hall valamiről, akkor ő keressen téged. Aztán egy-két hét múlva tényleg hívd is fel újra!
* Kérdezz Te is felőle! Így a beszélgetés nemcsak egy egyirányú segítségkérés, hanem a tiszteletedet is kifejezed azzal, hogy felőle érdeklődsz. Akár azt is megkérdezheted ennek kapcsán, hogy Te tudsz-e neki segíteni.
Rendben van ez így? Tiszta a képlet?
Ha igen, akkor az egyik legfontosabb álláskereső módszer használatára készen is állsz. Már csak az kell, hogy összeírd az ismerőseidet – ez megvan mondjuk 1-2 nap alatt – aztán pedig felhívj naponta legalább 8-10 ismerőst. A listádon lévő kb. 100 főt így egy hónap alatt kétszer is végighívhatod, és garantálom, hogy már ilyen rövid idő alatt össze fog jönni néhány állásinterjú.
Ráadásul jó esély van rá, hogy nem olyan állásokra, amelyekre 300 másik jelölt is beküldte az önéletrajzát, hanem olyanokra, amelyek meg sincsenek hirdetve, és legfeljebb 3-4 másik jelölttel versenyzel. Nagyon nem mindegy!
Persze az is nagyon fontos, hogy legyen készen egy jól megírt önéletrajzod és motivációs leveled, amit majd el tudsz küldeni. Most nem is csak arra gondolok, hogy az ismerősödnek legyen mit átküldened, hanem, hogy legyen kész anyagod, amivel meg tudod majd pályázni az állást, amiről tőle hallottál.
Nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor az ismerős egy hét múlva azért hív fel, mert jelezte a HR vezetőnek, hogy van egy jó jelöltje az állásra, de még nem kapták meg a pályázatodat.
Mint ahogy korábban már jeleztem, önmagában az, hogy ajánlással pályázol valahová, nem feltétlenül jelent előnyt. Akár ismerősön keresztül pályáz meg valaki egy állást, akár egy álláshirdetésre jelentkezve, a kiválasztási folyamatot ugyanúgy végig kell csinálnia, és az alapján történik majd meg a felvételi döntés.
Az ismerős tehát neked is egy forrás, ahonnan üresedésekről hallhatsz, de ez még nem garantálja az állásinterjút, ahhoz még egy jól megírt önéletrajzra és motivációs levélre is szükséged lesz.